Mindenki fut valamiért. Illetve akik futnak, általában valamiért futnak.. Se szeri , se száma a mindenféle motivációs idézeteknek képeknek, a blogoknak. A hogy ne sérüljünk le, hogy hozzuk ki a legtöbbet, hogy fejlődjünk... milyen versenyezni, félmaraton, maraton, javítsunk az időn... sorolhatnám.

Adják a tanácsokat, így kell, úgy kell, ilyen kaja, olyan ital amolyan ruha, cipő.. edzéstervek, hogy ekkorra, akkorra ennyit és annyit, idők, távok...

Én meg csak úgy futok. Igazából se nagy cél, se nagy tervek, se túllépni a határaim, se semmi. Még a leginkább amit tudok "motivációként" , vagy célként megjegyezni, az az, hogy ha edzésben vagyok, akkor jobban bírom a nyári meleget. Ez talán a legnyomósabb érvem a rendszeres futás mellett. mert idő hatékony, nem köt másokhoz, nem kell még egyszer annyi időt biztosítani, mert itthonról indulok, ide érkezek. Versenyezni nem kell, nyitvatartáshoz alkalmazkodni nem kell. Én elvagyok akár több évet is ugyanabban a cipőben, ruhát akkor cserélek, ha szakad le rólam, szóval nincs több futós szettem. van pár nyári zoknim, meg egy téli, de az is sízokni igazából :) Hja nem is, most ősszel vettem egy  futózoknit hosszú szárút, mert volt egy  kb a méretemben, csak kicsit nagy :)

Nem eszek speciális étrendet, nem iszom extra italokat.. nem agyalok edzésterveken.. ha rámjön, érzem a kényszert a mozgásra futok. Olyan Forrest Gumposan.. ha már eddig futottam, futhatok tovább is. És reggel felkelek,  hú, na menjünk tán ma is. Jó lesz az. ennyi idő belefér. Könnyebb lesz ülni, mellékhatásként rámjön ezen a nyáron is majd az összes kamaszkori ruhám még mindig, idén se kell nagybevásárlás (főleg, hogy most épp az a divat, ami annó volt :) :) )... szóval semmi komoly na tervek.

Egyszerűen csak mozogni kell. Mert az élet része. Munkában nem mozgok, nem járkálok semerre, mert minden közel.. de valahogy rossz, ha nem mozgok. Így figyelhetem az évszakokat, most épp a fák rügyezését, nyáron a sünöket ahogy mennek, találkozom a közelben lakó barátokkal, jó ez az egész, érzem tőle hogy élek.

De a "kell" "muszáj" , "megcsinálod" ,  "ma is kimész és futsz" , " a kilométerek a kihívás" , "a futók tudják a frankót" , " az út az eszköz, a kihívás a cél" típusú motiváló-kényszerítő francoktól frászt kapok. Erre azóta jöttem rá, hogy rengeteg ilyet dob fel a net mióta bevettek egy futóközösségbe. Egyszerűen a versenyszellem csírája is hiányzik belőlem.  Nem is neveztem félmaratonra, stb, mert minek? Magamért? Magamért kimegyek, és futok akármerre: madárcsicsergést, meg a levelek susogását hallgatva. Mert ez az ami kivisz újra és újra.

Csapatban viszont valahogy más. A váltó megtetszett. Hogy egy kis szeletet hozzáteszek mások sikeréhez :) A magam elszántságából is bedobok a közösbe. Ez a rész pont az amit a melóban is szeretek.

De azt hiszem ennyi. Én nem tudom megmondani, minek fusson valaki. Nem kell ezt csinálni. Mindenki mást szeret. Mozogni kell, futni nem muszáj. De ha már elindultunk, akár elfuthatunk mégtovább is ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.