Mindenki fut valamiért. Illetve akik futnak, általában valamiért futnak.. Se szeri , se száma a mindenféle motivációs idézeteknek képeknek, a blogoknak. A hogy ne sérüljünk le, hogy hozzuk ki a legtöbbet, hogy fejlődjünk... milyen versenyezni, félmaraton, maraton, javítsunk az időn... sorolhatnám.

Adják a tanácsokat, így kell, úgy kell, ilyen kaja, olyan ital amolyan ruha, cipő.. edzéstervek, hogy ekkorra, akkorra ennyit és annyit, idők, távok...

Én meg csak úgy futok. Igazából se nagy cél, se nagy tervek, se túllépni a határaim, se semmi. Még a leginkább amit tudok "motivációként" , vagy célként megjegyezni, az az, hogy ha edzésben vagyok, akkor jobban bírom a nyári meleget. Ez talán a legnyomósabb érvem a rendszeres futás mellett. mert idő hatékony, nem köt másokhoz, nem kell még egyszer annyi időt biztosítani, mert itthonról indulok, ide érkezek. Versenyezni nem kell, nyitvatartáshoz alkalmazkodni nem kell. Én elvagyok akár több évet is ugyanabban a cipőben, ruhát akkor cserélek, ha szakad le rólam, szóval nincs több futós szettem. van pár nyári zoknim, meg egy téli, de az is sízokni igazából :) Hja nem is, most ősszel vettem egy  futózoknit hosszú szárút, mert volt egy  kb a méretemben, csak kicsit nagy :)

Nem eszek speciális étrendet, nem iszom extra italokat.. nem agyalok edzésterveken.. ha rámjön, érzem a kényszert a mozgásra futok. Olyan Forrest Gumposan.. ha már eddig futottam, futhatok tovább is. És reggel felkelek,  hú, na menjünk tán ma is. Jó lesz az. ennyi idő belefér. Könnyebb lesz ülni, mellékhatásként rámjön ezen a nyáron is majd az összes kamaszkori ruhám még mindig, idén se kell nagybevásárlás (főleg, hogy most épp az a divat, ami annó volt :) :) )... szóval semmi komoly na tervek.

Egyszerűen csak mozogni kell. Mert az élet része. Munkában nem mozgok, nem járkálok semerre, mert minden közel.. de valahogy rossz, ha nem mozgok. Így figyelhetem az évszakokat, most épp a fák rügyezését, nyáron a sünöket ahogy mennek, találkozom a közelben lakó barátokkal, jó ez az egész, érzem tőle hogy élek.

De a "kell" "muszáj" , "megcsinálod" ,  "ma is kimész és futsz" , " a kilométerek a kihívás" , "a futók tudják a frankót" , " az út az eszköz, a kihívás a cél" típusú motiváló-kényszerítő francoktól frászt kapok. Erre azóta jöttem rá, hogy rengeteg ilyet dob fel a net mióta bevettek egy futóközösségbe. Egyszerűen a versenyszellem csírája is hiányzik belőlem.  Nem is neveztem félmaratonra, stb, mert minek? Magamért? Magamért kimegyek, és futok akármerre: madárcsicsergést, meg a levelek susogását hallgatva. Mert ez az ami kivisz újra és újra.

Csapatban viszont valahogy más. A váltó megtetszett. Hogy egy kis szeletet hozzáteszek mások sikeréhez :) A magam elszántságából is bedobok a közösbe. Ez a rész pont az amit a melóban is szeretek.

De azt hiszem ennyi. Én nem tudom megmondani, minek fusson valaki. Nem kell ezt csinálni. Mindenki mást szeret. Mozogni kell, futni nem muszáj. De ha már elindultunk, akár elfuthatunk mégtovább is ;)

Új év, új remények. Úgy döntöttem, véget vetek a szimpla kocogásnak, és néhanapján el elmegyek egy egy váltóra. Így már be is neveztek az UB egy 5 fős csapatába. Már most érdekes:) Van kereken fél éven eljutni a 10-12 km től egy nap a 3 darabban lefutott 50 kmig 24 óra alatt.

Az egész igen érdekes, lesz, főleg hogy a versenyszellem csírája is hiányzik belőlem. Az ősszel kiderült, az egyéni célok emiatt nemhogy nem motiválnak, pont letojom őket. Mert minek. De csapatban jóbuli:) És tuti futok, mert ilyenkor hajt, hogy számítanak rám, nélkülem borul a dolog, így csinálni kell.

No ezt, meg a "csak azért is" lázadást meglovagolva lettem csapattag. A kiinduló állapot magamhoz képest is, egy erős hááááttt.... De végigböngészve mindenféle futós terveket, stb, nem tűnik cseppet se lehetetlennek. Sőt. Így fő célnak az időjavítást tűztem ki, mert a távot rendszeres futással, a lovakat lelövik alapon, csak lefutom. De az se mindegy, hogy mennyi alatt.

Első hónapi komoly terv.. már amennyire én tervezek bármit:) hogy irány egy 150 kmes hónap. ez januárt tekintve szép lesz, pláne ha rosszidők is jönnek. Elő is kotortam azon emlékeim, mikor jégen hóban, mindenben róttam az akkor még csak 2.5-3.5 kmeket naponta, kétnaponta. Na evvel be is fejeztem a külön rákészülést a rosszidőre:) kabát van, cipő van , zokni van. hidegben már fagytam máskor is vörösre, és semmi bajom nem lett, ráadásul egyenlőre tökfelesleges izgalom lenne, hiszem plusszok vannak.

A fő mottómmá pedig egy sportoló bölcsességét tettem, álljon itt:

"Csomor Erika többszörös triatlon IRONMAN bajnokunk.:

– Szoktál edzést kihagyni?
– Nem, mert nincs edzésterv. Ami kimarad, az nem is volt benne."

Aminél az összetevőkben van a "titok". Nagyon egyszerű, piskóta nem is fontos alá, nálunk csak azért van mert a gyerekek imádják a házipiskótát:)

A piskóta titka pedig a keverés, meg egy kis szódabikarbóna :) Álljon itt annak is a receptje alább.

Piskóta: (hozzávalók)

• 4 közepes tojás
• 4 evőkanál krisztálycukor
• 4 jó púpos evőkanál liszt
• 1 csapott kiskanál szódabikarbóna

A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét egy nagyobb edénybe tesszük, a sárgájákat kicsibe. A fehérjéhez hozzátesszük a kristálycukrot. Felverjük így cukrostól jó keményre, míg  tartja magát a tálban. Ha megvan, egyből beletesszük a habba a 4 sárgáját, majd még  a legnagyobb habverőfokozaton  verjük 1-2 percet. Még a sárgája is habosodik,  nőni fog a mennyiség. Eztán beletesszük a szódabikarbónát, majd  két- két kanalanként kézzel belekeverjük a lisztet is. Kivajazott, vagy sütőpapírozott formába öntjük. Előmelegített sütőben 18-20 percig 180-190 fokon sütjük. Ebből   lesz egy kettévágható vastagabb lap:)

Krémhez (hozzávalók)

• 500 gr jogobella gyümölcsös joghurt (a képen körtéssel van. jó még a mangós és a barackos bele)
• fél liter  növényi habalap (hoppla-t használok, mindnek kicsit más az íze, ez a legjobb)
• fél kg túró
• 1csomag bourbon vaniliáscukor (dr oetker)
• 20gr zselatin

A zselatint egy bő félbögre vízbe (1-1.5 dl) bekeverem. 10 percet állni hagyom. A túrót a joghurtot és a vaniliáscukrot egy edényben összekeverem . Áttörni nem fontos a túrót, csak ha extra darabos. Amúgy elég a habverővel  nagyobb fokozaton összekeverni. egy másik edényben a hoppla habalapot jó keményre felverjük. Ha mindkettő megvan, a zselatint max 750 wattra 25-30 másodpercre a mikróba tesszük. Amikor kész, kicsit megkeverjük, beöntjük a tórós masszába, ott elkeverjük, majd az egészet bele a habba, és kézzel átkeverjük hogy mindenhova jusson.. Ha megvan, egyből tölthetjük a tortát. Fele krém a lapok közé, fele a tetejére. Egy nagykéssel elsimítjuk és kész. Ha nincs időnk, akkor félórára a fagyasztóba tesszük az egészet ezután, é már ehetjük is! Ha van, akkor  két- két és fél óra a sima hűtőben elég. Díszíteni akárhogy lehet,  kibírja a marcipánréteget is. dermedés után emeletes tortának is jó.. Jó étvágyat mindenkinek hozzá!

Egy kedves ismerős  egyszer csak posztolta a facebookon, hogy mennének egy 4 es maratonváltóra. 2-en vannak. No gondoltam Mit nekem, egész nyáron futottam, több száz km van a lábamban, sokszor 10 km felett (a legtöbb 18 km azt hiszem), nosza nekivágok váltótagként az első versenyemnek. Főleg, hogy eredetileg első versenynek a 6-os maratonváltót terveztem . Hát nem az lett, ez csak négyes, kicsit hosszabb a táv.

Nagy mellénnyel persze, azt mondtam, ide nekem bármelyik távot, akár a leghosszabbat is lefutom:) Persze úgy osztottuk el, hogy  a fiúk futották a hosszút, 11,4 km - 12,3 km - 7,7 km - 10,8 km, Ebből a 10.8 as jutott így nekem, a másik női tag a 7.7 et futotta. Azért 7.7 nél, amikor épp napon aszfalton futottam, eszembe is jutott, de bolond vagyok:):) de futottam tovább.

A versenyre felkészülés abból állt, hogy  előtte napokban odafigyeltem az étkezésre jobban. Nem ettem nehéz vacsikat,  halat ettem, szénhidrátot  nagyon odafigyelve a mennyiséget, meg az időt. Zöldség, magvak. Így könnyített hassal, és jó közérzettel vágtam neki a a versenynapnak.
Futni persze nem voltam. augusztussal kifújt a futás valahogy. Szeptemberben megszaporodtak a pluszteendőim ideiglenesen, nomeg azon is járt az agyam, táv megvan, tempót kéne növelni. Azért voltam egyszer kétszer futni. Tempóban persze. De 10 et egyszer se futottam. egész szeptemberben futottam vagy 20 kmet, vagy 25 öt összesen. igaz ebből volt egy 8 as, már a gyorsabb tempóban. Meg is céloztam a 10 km/órát jövő nyárra lélekben.

Eljött a reggel, óra csörgött, gyerekek nyakamon, mert persze koránkelnek, mióta suli van. Őket sose kell kelteni:) Nekem nehéz ez a reggel ébredés. Viszont a másik felem is felkelt. Aztán csak azt halottam készülődés közben, ha felöltöztök, bevisszük anyát kocsival . Juppi:):) Összes nyöszörgésem elszállt, hogy jön a család is:) Gyorsan mindenki felöltözött, ettek, és mentünk. Persze nekem az evés kimaradt, ellenben nem hagytam itthon semmit. Ilyen is ritkán van:) Bementünk a városligethez, Én kiszálltam, nagyölelés. család hazament, én pedig  irányt vettem az öltözőkhöz, hogy találkozzak ez egyik csapattárssal, és átvegyem a cuccom.

Innentől indult a versenynap. Sikeresen összefutottunk a váltó első tagjával, üdvözlés, rajtszámtűzés, rajthoz futás, helykeresés.
Egész flottul ment minden:) Aztán elrajtolt a tömeg. Benne a váltónk első tagjával:) Aki eléggé az elején volt, jó időt célzott meg az első szakaszra. Teljesítette is:)

A rajt  kongadobokkal És  tapssal indult. Dobosok egyébként, és zenék, sokfele voltak az útvonalon. Nagyon jó hangulatot csinált. Egyik helyen egy egész dobcsapat volt,  vagy 7 dobossal, És úgy ütöttek, hogy mindenféle tempóban  talált az ember magának alapot:) ott még én is tudtam hogy fussak. Pedig  annyira összevissza futottam amúgy, hogy Egyszer 10 km/ óra majd 2 km en át, egyszer meg 8 km per óra...

A rajt után elindultam, a váltóhelyre. Illetve Ácsorogtam kicsit a Hősök terén, filózva, most merre is menjek. A szigeten gyalogoljak e majd, vagy még itt a ligetben. A váltópont a Margitszigeten volt.

Végül úgy döntöttem, hogy maradok a szigeten gyaloglásnál. . legalább látok valamit az útvonalamból mielőtt végigfutnék a szakaszomon. Azért előtte még megnéztem az élmezőnyt, amint elfutnak a Szépművészeti múzeum előtt. (Itt kicsit elfilóztam ne múzeumba menjek e míg van időm. De az éhség győzött, ugyanis még nem reggeliztem ekkor)

Az élmezőny persze, a maratonisták, olyan tempóban futottak, ami nekem egyenlőre még 5 kilométeren is csak az álom kategória. Ráadásul sokan akkora lépéstávval, hogy a spárgám sincs akkora:D

No  végül kitörve a túristacsapatok gyűrűjéből, hátrahagyva az élmezőnyön álmélkodást, elindultam kismetróval az oktogonra. Itt nyugtázva hogy időben vagyok, beültem garnélát enni, és meginni egy lattét.Itt jöttem rá, hogy Kávé nélkül  meg szoktam halni edzések alatt is, így ezt tartottam a legkevésbé megterhelő menünek hirtelen.
Eleszegettem, Feltűztem a rajtszámot előre, hátra, aztán a kávéval a kezemben Irány a villamos és a Margitsziget:)

Szépen elzötyögtünk a körúton, a híd közepén leszálltam, majd végiggyalogoltam a sziget kétharmadán. Útközben szurkoltam a futóknak:) (ekkor már azt hiszem az első befutó meg is volt a célban..) . Szépen megérkeztem a váltópontba, ahol egy csomó ember toporgott már. No itt elkezdett dolgozni a kávé, mint várható volt. De mivel hagytam elég időt, a WC miatt nem izgultam... aztán megláttam hogy van 3 darab mobilwc összesen, és egy több száz méteres sor... Mit lehet tenni beálltam. Egyszer csak hoztak még 3 wct:) Innentől tyúklépésről  normál haladásra váltott a sor. Kész is lettem, még mindig minden flottul ment. eddig.

A váltás az nem sikerült. Tömeg volt. Gyakorlatilag egy 3-4 -5 ember vastag fal állt köztem és az út közt. Az útra nem tudtam kimenni a zónámban, Így hátul ácsorogtam, remélve majd a váltótársam megnézi a zóna hátsó részét is, hiszen írtam hogy pici vagyok, mikor megbeszéltük mi lesz. Persze itt én is rádöbbentem, hogy  egy pár dolgot meg se beszéltünk:) szerencsére  volt  hangosbemondó, aki segített az elveszetteken. Így keresztbe kasba mondtuk be egymást.. Végül összetalálkoztunk. a hangosbemondónál. Mostani agyammal eleve oda állnék, vagy az út túloldalára. Akármennyire ki volt írva a rajtszámzóna, esélytelen voltam a tömegben. Az emberek 90% ának a derekáig értem, ahol  fejek voltak, vagy legalább vállak, én még nem voltam sehol:) Előremenni a zárt  triplasorfalon esélytelen volt. A másik ötletem, hogy nemes egyszerűséggel kell egy partvis ilyenkor, feltartani, avval látszik hol vagyok:) Vagy egy héliumos lufi felirattal :D De igazából azt hiszem a partvis  vagy seprű lesz az igazi:) Megalapíthatom a boszorkányos futók csapatot evvel.

Persze sikerült váltani, elment plusz 10 perc vele. amit az én időmhöz adott a gép... Így totál csigának tűnök a hivatalos mérés szerint. No ennyire azért nem volt rossz időm, bár tény, közel se futottam életem legjobbját. 8.77 km/ órát futottam .  A kilenc nem sikerült, viszont tekintve, hogy mennyire nem edzettem nyár óta, És mégis jobb időt futottam mint nyár elején az 5 kmes távokon, Egyáltalán nem rossz ez. Résztávokban jó voltam. Belassulni a napsütéses szakaszokon kezdtem , amikor a kezdő maratonosok mellett futottam el, akik bele belegyalogoltak. Lelkileg azt hiszem ez volt a nehéz. A zenészek viszont mindig lendítettek, hogy  hajrá. A telefont viszont az alkaromon kellett volna vinni. Azt hiszem venni fogok tokot mindenképp. Hiányzott, hogy se nem hallom, se nem látom. A jó futókhoz képest nagyon lassan futottam  még a 10km/órás szakaszaimon is, A belegyaloglóghoz képest pedig a 8 km/órával is gyors voltam. (bár ez csak egy rövid ideig volt.  mindig 8 felett voltam azért rendesen). Amikor  edzésnek  nyárvégén tempót futottam, folyamatosan a részidőeredményekhez képest tudtam kontrollálni magam. Sokat segít a program a telón, hogy  tartsam a tempót amit kitűztem. Ez volt az egyik legnagyobb tanulsága a versenyfutásnak. Iszonyú nagy az alapzaj, és a saját személyes teljesítményt nehéz belőni kontroll nélkül.

Végül persze befutottam:) Becsülettel teljesítettem, a csapat totál a középmezőnyben végzett. Ha megyek még hasonlóra, sok tapasztalattal bölcsebb vagyok. a váltást illetően pláne. Az pedig a lelkemnek nagyon jól esett, hogy tudtam tartani a kondim az apró sportokkal futásmentesen.

Most pedig irány az újabb kilométerek!

Csak hogy ne legyen egyszerű az élet egy sulibamenés se. Elsőre álljon itt az út, hogy lehet telefonon, illetve levélben reklamálni, ha nem rendelkezik csemeténk ezen "fontos" azonisítóval.

A számot az Oktatási Hivatal adja ki. elérhető pl a következő számokon: (+36-1) 374-2100; (+36-1) 374-2190; (+36-1) 374-2125; (+36-1) 374-2203; (+36-1) 374-2223.

Ha pedig nem sikerül könnyen hozzájutni , akkor a következő emailen lehet kérni: adatszolgaltatas@oh.gov.hu

Ennyi az út.

A történet persze kacifántos. Az új törvény, hogy 3 éves kortól kötelező lesz az ovi, kavar egyet a hivatalos utakon. Bár én magam már azt sem értem minek ezredik nyílvántartási szám a taj, személyi, stb mellé. Dehát a hivatalok csak tudják.. néha felrémlik, hogy tán végül belénk is tetováltatják majd a számokat... igen, láttunk már ilyet.. íjesztő...

Tehát adott egy magánovi. óvónőkkel, jó közeg,  gyerekeknek jó hely. De. Mivel a központban van kb, ahol minden más is, így nem kaphat ovistátuszt, hiszen van a közelben szórakozóhely. Oh, így csak állami ovi lehet... magán nem. De mivel nincs státusz, jegyzői engedéllyel működnek. Státusz nélkül viszont hivatalos számot nem kérhetnek.. Így bizony bizony, egy olyan városban ahol  évente többszáz gyerek marad ki az állami rendszerből helyhiány miatt, ott ilyen száma jópárnak nem lesz suliba menéskor. Hiszem picit sem ritka, hogy nevtant megjárva magánból mennek iskolába. Node idéntől ezt az állam nem tűrheti. Hát mit képzelünk mi szülők, hogy nem a 30 fős csoportba dugjuk be a gyerekünket. Amikor az kötelező, meg jár! persze eddig már annyi elég volt elutasításnak, hogy van tesója a gyerekünknek... No micsoda pálfordulás..

"Éljen" a bürokrácia ismét. Itt teszem hozzá, mint az iskolában, mind a hivatalban nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. egyből tudták mi a helyzet, és mit a megoldás. A fene érti minek ezredik szám. Igazából a hivatali dolgozók se.

Persze  ha marad ez a klassz rendszer, a kisebbel meg kell majd oldani, hogy maradhasson a saját ovijában. Ami ugye nem állami. Majd beszélek a többi anyukával, akik szintén itt szerették volna  a gyerekeikkel végigjáratni az óvodát. Főleg hogy kétnyelvű ovi, és sok vegyes család van. Amire az állami rendszer nagyon nincs felkészülve, nekik pláne nem mindegy ez az ovi, vagy kénytelenek máshova menni, ha a sulival nem akarnak gondot.

Vicc az egész. Szokás szerint.

Kikelt a bab az erkélyen. a paradicsom is megerősödött:) A gyerekek minden nap reggel ébredés után mentek ki, hogy megnézzék, így ők szóltak, hogy anyaa, látni:) Ha még paradicsom is lesz a végén, na az lesz a csoda. Vagy ha nem is csoda, azért  mégiscsak siker a lakótelepen:)

Valahol el kell kezdeni alapon nekikezdtünk a kertészkedésnek. Kert nincs,  de van erkély:) vettem ládát, volt egy nagy dézsánk. Ötlet pedig mindig van dögivel. Egyik éjjel, megálmodtam régebben, hogy fogunk babot nevelni az erkélyen. Aztán  továbbszőve arra is rájöttem, hogy a paradicsomfa is pont tökéletes lenne ide.

Persze paradicsomfa sehol.. Mag se.. Nyílván gazdabolt, piac, stb, no de  egyik sincs a szomszédban, se túl közel, az meg nem túl hatékony megoldás, ha többtíz kilométert autókázunk 3 darab palántáért. Úgyhogy mégis vettem magot. Elvetni gondoltam majd hétvégén. És  erre mi történt? Hétközben ezek után egy idős házaspár gyönyörű paradicsomfa palántákat árult tőlünk párszáz méterre az egyik téren :) Hát máskor is így teljesüljön a gondolatom, mire lenne szükségünk épp :)

Így ma nekiláttunk késő délután az ültetésnek. Kicsit földes lett minden, takarítani is kellett, és még kell is, szerszám persze nincs. Ellenben a gyerekek nagyon lelkesen vettek részt mindenben. Nekiálltunk a homokozólapátokkal, kis kapával, gereblyével a virágföldnek. Íme a végeredmény:

A hosszú ládába a föld feltöltését, elegyengetését, a babvetést teljes egészében a gyerekek csinálták:D Egyedül a lukakat ástam én ki, biztos ami biztos alapon. De ők locsolták  be végül még. Nagyon figyeltek, hogy minden jó legyen. A fiam persze látva a képet, milyen bab lesz rajta, ha sikerül, egyből kérdezte: Ugye ebből majd eszünk akkor levest? :) Hát úgy legyen.Megerednek a babok szépen, és tényleg végül megfőzzük a saját termést. Isteni habart paszuly lesz belőle.

Most már csak gondozni kell. Ez is a gyerekek feladata lesz, a locsolgatás. Nagyon napos az erkély, így minden nap locsolni kell. Ha esetleg fizikailag én is locsolom, nekik kell majd rámszólni, mert memórián az nulla, simán elfelejtem ezt is.

Hát így lett a fűszernövényeken túl egy minikert kezdeményezésünk az erkélyen. Reméljük beválik:)

Itt a kókuszossüti  saját ízlésre feljavítva.

Hozzávalók:

a krémhez:

• egy liter tej,
• másfél deci kristálycukor
• 1.2 dl búzadara
• 200 gr kókuszreszelék
• 100gr fehér csoki

a tésztához:

• 2 tojás
• 2 dl tej
• 1 dl olaj (én olivát használok)
• 200gr liszt
• 2 evőkanál (púpos) kakaó
• 1 sütőpor
• 1 kiskakanál szódabikarbóna

Maga az elkészítés nagyon egyszerű. Először a krémet csináljuk, a tejet, cukrot, búzadarát egy nagyobb edénybe öntjük, És  sz elején míg nem kezd sűrűsödni időnként kavarva összefőzzük. miután sűrűsödik, folyamatosan kavarni kell, mikor már buborékosan rotyog még min 5 percig főzni kell.. ha sűrűbb, akkor levesszük a tűzről, beleöntjük a kókuszreszeléket, beletördeljük a csokit jól elkeverjük homogénre, és félretesszük.

A tésztánál  egyszerűen mindent egybeöntünk egy keverőtálba, és robotgéppel homogénre felverjük. Amikor buborékos lesz akkor jó. A tészta felét egy kivajazott-lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt mély tepsibe öntjük. Nem kell megíjedni, hogy vékony, szépen feljön, légkeverésen 10 percig, 180 fokon sütjük. utána kivesszük, rátesszük a krémet (célszerű a piskótát addig bekeverni, míg melegszik a tej az elején, mert ha a krém kihűl kenhetetlen már), elkenjük a félig sült tésztán, a tetejére öntjük a maradék tésztát, ezt is elkenjük egyenletesre. vissza tesszük a forró sütőbe 180 fok, légkeverésesre 20 percre.

Kivéve a sütőből  meg kell várni míg kihűl, csak akkor szeletelhető. A krém nem sül meg, csak a tészta. A krém hűléssel dermed majd meg.

És íme a végeredmény, jó étvágyat hozzá!

 Ma ismét megsütöttem egyet. Persze a szokásos... szép kép, a valóságban a megadott adagról kiderül, fele olyan vastag csak a krém,  stb.. Ellenben nagyon finom:) Csak cseppet még alakítani kell rajta, hogy látványosabb is legyen, meg több krém, kevesebb tészta legyen arányaiban.

Ezen gondolkodtam már máskor is. Valahogy olyan mutatóba teszik csak bele a krémet sokan a sütibe, tortába. Ez a recept is, egyszerűen túl sok a tészta.  Úgyhogy átszámolom majd az egészet, kevesebb tésztára. minden finom lenne csak  nem stimmelnek a mennyiségek. Persze így nagyon laktató, de szerintem egy süti finom legyen elsősorban, és mindenek felett, ne laktató. Nem evvel akartunk ma se jóllakni, hanem nasizni szerettünk volna:):)

No meg az apróságok, amiket "elfelejtenek" leírni... Pl a belseje, sütés után kivéve,  kihűléskor dermed meg, A sütési idő a megadott hőfokra jócskán több volt...

No mindegy módosítgatom majd picit saját ízlésünk szerint. Sőt, a krém alap, szintén módosítással, szerintem isteni full nyári hűtött kókuszos csodává tehető. No azt még kikísérletezem:)

Azért az eredményről itt egy fotó: