Egy kedves ismerős  egyszer csak posztolta a facebookon, hogy mennének egy 4 es maratonváltóra. 2-en vannak. No gondoltam Mit nekem, egész nyáron futottam, több száz km van a lábamban, sokszor 10 km felett (a legtöbb 18 km azt hiszem), nosza nekivágok váltótagként az első versenyemnek. Főleg, hogy eredetileg első versenynek a 6-os maratonváltót terveztem . Hát nem az lett, ez csak négyes, kicsit hosszabb a táv.

Nagy mellénnyel persze, azt mondtam, ide nekem bármelyik távot, akár a leghosszabbat is lefutom:) Persze úgy osztottuk el, hogy  a fiúk futották a hosszút, 11,4 km - 12,3 km - 7,7 km - 10,8 km, Ebből a 10.8 as jutott így nekem, a másik női tag a 7.7 et futotta. Azért 7.7 nél, amikor épp napon aszfalton futottam, eszembe is jutott, de bolond vagyok:):) de futottam tovább.

A versenyre felkészülés abból állt, hogy  előtte napokban odafigyeltem az étkezésre jobban. Nem ettem nehéz vacsikat,  halat ettem, szénhidrátot  nagyon odafigyelve a mennyiséget, meg az időt. Zöldség, magvak. Így könnyített hassal, és jó közérzettel vágtam neki a a versenynapnak.
Futni persze nem voltam. augusztussal kifújt a futás valahogy. Szeptemberben megszaporodtak a pluszteendőim ideiglenesen, nomeg azon is járt az agyam, táv megvan, tempót kéne növelni. Azért voltam egyszer kétszer futni. Tempóban persze. De 10 et egyszer se futottam. egész szeptemberben futottam vagy 20 kmet, vagy 25 öt összesen. igaz ebből volt egy 8 as, már a gyorsabb tempóban. Meg is céloztam a 10 km/órát jövő nyárra lélekben.

Eljött a reggel, óra csörgött, gyerekek nyakamon, mert persze koránkelnek, mióta suli van. Őket sose kell kelteni:) Nekem nehéz ez a reggel ébredés. Viszont a másik felem is felkelt. Aztán csak azt halottam készülődés közben, ha felöltöztök, bevisszük anyát kocsival . Juppi:):) Összes nyöszörgésem elszállt, hogy jön a család is:) Gyorsan mindenki felöltözött, ettek, és mentünk. Persze nekem az evés kimaradt, ellenben nem hagytam itthon semmit. Ilyen is ritkán van:) Bementünk a városligethez, Én kiszálltam, nagyölelés. család hazament, én pedig  irányt vettem az öltözőkhöz, hogy találkozzak ez egyik csapattárssal, és átvegyem a cuccom.

Innentől indult a versenynap. Sikeresen összefutottunk a váltó első tagjával, üdvözlés, rajtszámtűzés, rajthoz futás, helykeresés.
Egész flottul ment minden:) Aztán elrajtolt a tömeg. Benne a váltónk első tagjával:) Aki eléggé az elején volt, jó időt célzott meg az első szakaszra. Teljesítette is:)

A rajt  kongadobokkal És  tapssal indult. Dobosok egyébként, és zenék, sokfele voltak az útvonalon. Nagyon jó hangulatot csinált. Egyik helyen egy egész dobcsapat volt,  vagy 7 dobossal, És úgy ütöttek, hogy mindenféle tempóban  talált az ember magának alapot:) ott még én is tudtam hogy fussak. Pedig  annyira összevissza futottam amúgy, hogy Egyszer 10 km/ óra majd 2 km en át, egyszer meg 8 km per óra...

A rajt után elindultam, a váltóhelyre. Illetve Ácsorogtam kicsit a Hősök terén, filózva, most merre is menjek. A szigeten gyalogoljak e majd, vagy még itt a ligetben. A váltópont a Margitszigeten volt.

Végül úgy döntöttem, hogy maradok a szigeten gyaloglásnál. . legalább látok valamit az útvonalamból mielőtt végigfutnék a szakaszomon. Azért előtte még megnéztem az élmezőnyt, amint elfutnak a Szépművészeti múzeum előtt. (Itt kicsit elfilóztam ne múzeumba menjek e míg van időm. De az éhség győzött, ugyanis még nem reggeliztem ekkor)

Az élmezőny persze, a maratonisták, olyan tempóban futottak, ami nekem egyenlőre még 5 kilométeren is csak az álom kategória. Ráadásul sokan akkora lépéstávval, hogy a spárgám sincs akkora:D

No  végül kitörve a túristacsapatok gyűrűjéből, hátrahagyva az élmezőnyön álmélkodást, elindultam kismetróval az oktogonra. Itt nyugtázva hogy időben vagyok, beültem garnélát enni, és meginni egy lattét.Itt jöttem rá, hogy Kávé nélkül  meg szoktam halni edzések alatt is, így ezt tartottam a legkevésbé megterhelő menünek hirtelen.
Eleszegettem, Feltűztem a rajtszámot előre, hátra, aztán a kávéval a kezemben Irány a villamos és a Margitsziget:)

Szépen elzötyögtünk a körúton, a híd közepén leszálltam, majd végiggyalogoltam a sziget kétharmadán. Útközben szurkoltam a futóknak:) (ekkor már azt hiszem az első befutó meg is volt a célban..) . Szépen megérkeztem a váltópontba, ahol egy csomó ember toporgott már. No itt elkezdett dolgozni a kávé, mint várható volt. De mivel hagytam elég időt, a WC miatt nem izgultam... aztán megláttam hogy van 3 darab mobilwc összesen, és egy több száz méteres sor... Mit lehet tenni beálltam. Egyszer csak hoztak még 3 wct:) Innentől tyúklépésről  normál haladásra váltott a sor. Kész is lettem, még mindig minden flottul ment. eddig.

A váltás az nem sikerült. Tömeg volt. Gyakorlatilag egy 3-4 -5 ember vastag fal állt köztem és az út közt. Az útra nem tudtam kimenni a zónámban, Így hátul ácsorogtam, remélve majd a váltótársam megnézi a zóna hátsó részét is, hiszen írtam hogy pici vagyok, mikor megbeszéltük mi lesz. Persze itt én is rádöbbentem, hogy  egy pár dolgot meg se beszéltünk:) szerencsére  volt  hangosbemondó, aki segített az elveszetteken. Így keresztbe kasba mondtuk be egymást.. Végül összetalálkoztunk. a hangosbemondónál. Mostani agyammal eleve oda állnék, vagy az út túloldalára. Akármennyire ki volt írva a rajtszámzóna, esélytelen voltam a tömegben. Az emberek 90% ának a derekáig értem, ahol  fejek voltak, vagy legalább vállak, én még nem voltam sehol:) Előremenni a zárt  triplasorfalon esélytelen volt. A másik ötletem, hogy nemes egyszerűséggel kell egy partvis ilyenkor, feltartani, avval látszik hol vagyok:) Vagy egy héliumos lufi felirattal :D De igazából azt hiszem a partvis  vagy seprű lesz az igazi:) Megalapíthatom a boszorkányos futók csapatot evvel.

Persze sikerült váltani, elment plusz 10 perc vele. amit az én időmhöz adott a gép... Így totál csigának tűnök a hivatalos mérés szerint. No ennyire azért nem volt rossz időm, bár tény, közel se futottam életem legjobbját. 8.77 km/ órát futottam .  A kilenc nem sikerült, viszont tekintve, hogy mennyire nem edzettem nyár óta, És mégis jobb időt futottam mint nyár elején az 5 kmes távokon, Egyáltalán nem rossz ez. Résztávokban jó voltam. Belassulni a napsütéses szakaszokon kezdtem , amikor a kezdő maratonosok mellett futottam el, akik bele belegyalogoltak. Lelkileg azt hiszem ez volt a nehéz. A zenészek viszont mindig lendítettek, hogy  hajrá. A telefont viszont az alkaromon kellett volna vinni. Azt hiszem venni fogok tokot mindenképp. Hiányzott, hogy se nem hallom, se nem látom. A jó futókhoz képest nagyon lassan futottam  még a 10km/órás szakaszaimon is, A belegyaloglóghoz képest pedig a 8 km/órával is gyors voltam. (bár ez csak egy rövid ideig volt.  mindig 8 felett voltam azért rendesen). Amikor  edzésnek  nyárvégén tempót futottam, folyamatosan a részidőeredményekhez képest tudtam kontrollálni magam. Sokat segít a program a telón, hogy  tartsam a tempót amit kitűztem. Ez volt az egyik legnagyobb tanulsága a versenyfutásnak. Iszonyú nagy az alapzaj, és a saját személyes teljesítményt nehéz belőni kontroll nélkül.

Végül persze befutottam:) Becsülettel teljesítettem, a csapat totál a középmezőnyben végzett. Ha megyek még hasonlóra, sok tapasztalattal bölcsebb vagyok. a váltást illetően pláne. Az pedig a lelkemnek nagyon jól esett, hogy tudtam tartani a kondim az apró sportokkal futásmentesen.

Most pedig irány az újabb kilométerek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.